Az újabb négy év - úgy emlékszem - az újrázó baloldali kormány árnyékában telt el. Még mindig voltak villongások az üléseken, de összességében azt mondhatom: a 2006 és 2010 közötti időszak már sokkal harmonikusabban telt el. A szakmai munka sokkal inkább előtérbe került: elkészitetttük az Oktatási Koncepciót (elsők voltunk ezen a téren a bizottságok közül); iskola- és óvodaválasztást segítő kiadványokat adtunk ki, fórumokat szerveztünk és sorolhatnám. Az önkormányzat folytatta az útépítési és intézményfejlesztési programját és sok mindenben egyet tudtunk már érteni. (Amint azt korábban írtam, e helyütt nem elemzem részletesen az önkormányzat működését, s az elvégzett munkát.) Úgy emlékszem, sok-sok időt töltöttem a felkészüléssel, de külön öröme volt ennek az időszaknak, hogy megszületett 4. gyermekünk, egy fiú!
A választásokra jókedvvel és immár függetlenként készültem. Az eddigi legtöbb szavazatot kaptam - úgy emlékszem, a városban is. Így harmadszor is nyertem. Igaz, kevesebben indultak: megfeleződött a 4 évvel ezelőtt kandidálók száma.
Egyedüli független képviselőként ültem be a képviselő-testületbe. Erre különösen büszke vagyok, s mindvégig hálás vagyok a körzetemben lakóknak, akik méltányolják és elfogadják függetlenségemet. Tudják, hogy önálló és gondolkodó, de másokkal is szót érteni tudó ember vagyok. Eddigi munkámmal sikerült elérnem, hogy nem kétlik: valóban a körzetért, a városért, tisztán és nem politikai érdekek mentén cselekszem.
Ebben az évben először végignéztem néhány település választási eredményét. Azt láttam, hogy a kisebb településeken (de már Taksonyban is!) szinte kivétel nélkül mindenütt csak függetlenek alkotják a képviselő-testületeket. Ott az ember számít: ismerik, s tudják, odavaló-e, képes-e elvégezni feladatait a közért. Reméltem, hogy a nagyvárosok személytelensége, az országos politika hatása minél később érkezik majd el városunkba...